|
|
|
Dr. Kerényi Lajos: Rajtunk múlik milyen karácsonyunk lesz!
|
A világ, a társadalmak, az emberiség és minden egyes ember meghatározott cél felé halad. Ez pedig nem a semmi.
Két hatalmas irányzat szól erről. A tudomány számításai, észlelései
tudnak bizonyos fekete lyukakról, amelyek óriási energiákat nyelnek el.
A tudósoknak egyre inkább meggyőződésük, hogy e jelenség nem
energiakiegyenlítődés, hanem azok új egységesülése, hogy aztán a nagy
Értelem irányításával valami új kezdődjék.
A kinyilatkoztató Isten szavait tartalmazó Biblia sokat beszél a nagy
végkifejletről, amikor a világot összetartó erők megrendülnek. Akkor az
égitestek mintegy lehullanak az égről. Minden pusztulni látszik. De
mégsem! Az Emberfia jele, a kereszt feltűnik a nagy összevisszaságban.
Sőt, maga Jézus is megjelenik, és megváltói erejével rendet tesz.
Újjáalkot mindent. Új ég és új föld lesz. Ő maga egyetemes ítéletet
tart. Mindenki, aki eddig élt elnyeri cselekedetei jutalmát vagy
büntetését. Ekkor mindenki új testet kap: "Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek, akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak" (Jn, 5, 28-30). E nagy események idejét nem tudjuk: "Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát." (Mt, 25, 13)
Egyénileg nekünk e világ vége halálunkkor következik be. Akkor lépünk
át a téren és időn túli dimenzióba szellemi énünkkel. Ennek megvannak a
jelei, hiszen az üdvözíteni akaró Isten szeret, üzen, mindent megtesz,
hogy felkészítsen. Nagyon kell vigyáznunk, hogy el ne lankadjon a
figyelmünk!
Egy nagyon idős bácsi állt pár hónapja a kórterem ajtaja mellett
eleséssel, küszködve. Ráköszöntem, bemutatkoztam. Élénken felfigyelt.
Majd ezt mondta akadozó hangon: "Nyolcvannyolc éves vagyok. Már régen
gondolkodom, hogy jó lenne elrontott, bűnöktől hemzsegő életemet
rendezni. De csak húzom-halasztom. Tisztelendő úr, most meggyónok.
Magát biztosan az Isten küldte ide, hozzám, pedig nem érdemlem meg."
Az egyházi év az adventtel keződik, amely az Úr eljövetelére utal.
Tanít bennünket az Egyház, hogy ébredjünk fel bűnös, közömbös
életünkből. Tanítja, hogy félve, odafigyelve munkáljuk üdvösségünket. A
Római levél pár sora figyelmeztet:
"Múlóban az éjszaka, a nappal pedig
közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság
fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és
részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és
versengésben. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne
dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen." (Róm,
13, 12-14)
|
|
|
