|
|
|
|
Dr. Kerényi Lajos: Nagymaros. Régi idők hűséges tanúi!
|
Őskezdet.
Kb. 35 évvel ezelőtt Nagymaroson voltam káplán Balás Béla atyával, aki
azóta mint kaposvári megyéspüspök: büszkeségünk. A kismarosi atya
megbetegedett. Elöljáróim engem küldtek oda helyettesíteni. Mint egy
fél évig jártam oda. Nagyszerű ifjúság jött össze a kis templomban.
Ugyan fejvesztés terhe mellett tiltotta a kommunista rendszer az ún.
ifjúsági összejöveteleket, ez annál inkább ihletett, hogy bátrak
legyünk, és hirdessük Jézus nagyszerű tanait, meg hogy Ő feltámadott.
Béla atyával elhatároztuk, hogy évente kétszer találkozót rendezünk a
magyar fiatalok számára Kismaroson: tavasszal és ősszel.
A környék
azonnal ébredezni kezdett remek papok segítségével. Budapest is
megmozdult. Közben a gondviselés odavezérelte Sillye Jenőt lelkes
gitáros barátaival és énekeseivel.
Csodálatosak voltak ott
Kismaroson ezek az összejövetelek. Az első években még befértünk a
templomba. Kívül mindig voltak gyanús, szimatoló idegenek. Ott nem
nagyon szóltak, annál inkább püspökeinknek. Kaptuk is a
figyelmeztetéseket, hogy hagyjuk abba, ne tegyük ki veszélynek az
egyházat és a megengedett lehetőséget. (Mi pont az Egyház életét éltük,
és Jézusra hallgattunk.) Ezen "atyai" intéseket tudomásul vettük, és
csináltuk tovább a nagyszerű találkozókat, mint az őskeresztények, mert
inkább engedelmeskedünk az Istennek, mint a gyáváknak.
Ezen
összejövetelek gyümölcsei közé sorolom azokat a nagyszerű, 2-3 napig
tartó túrákat, melyeket néhány autóval tettünk különböző Nógrád megyei
faluban. Ott az ifjúsággal találkoztunk. Volt ott élményszerű
hittanóra, muzsika (Jenőék is jöttek velünk!) és sok kaland, öröm.
Nem
sokáig tartott a kismarosi csoda, mert kinőttük a templomot. Külön meg
szeretném említeni az időközben odakerült remek papi egyéniséget, Major
Sándor plébános atyát. Ő aztán nem félt. Jogász gondolkodásával remekül
vívott az "ősellenséggel". Mi is sokat tanultunk tőle, hogy lehet jogi
paragrafusokkal kijátszani "legálisan" Isten és az Egyház hiénáit.
Szóval:
kinőttük a templomot, és Nagymarosra tettük át működésünket. Az ifjúság
száma nőttön nőtt. A szeretetre, a természetfelettire kiéhezett
fiatalok szinte özönlöttek a találkozóra. Igaz, a remekül megválasztott
témák meg a kiváló előadók is nagy vonzerőt jelentettek és jelentenek
napjainkban is. Itt külön köszönetet kell mondanom Horváth István
akkori Nagymarosi plébános úrnak, mert nem kis veszélyt vállalva
befogadott minket.
Nagymaros él, egyre életvidámabb és lelkesebb. 35
év emberöltőt tesz ki. Az "ősök" utódai külön kategória, hiszen hat,
hétszáz kisdiák jelenik meg a találkozón az ún. "gyerek-" és
"kamasz-maroson".
A
Szentléleknek nagyon jókedve van hozzánk. Ezt megköszönöm sok-sok ezer
érdekelt nevében, és az Ő áldott lendületébe ajánlom a szebb magyar
jövőt építő ifjúságot, és az őket nagyon szerető atyákat és segítőket.
Lajos atya
|
|
|
