|
Dr. Kerényi Lajos: Mindannyian hitelesítve vagyunk a végtelenre
|
XXIII. János és II. János Pál pápa is a legnagyobb értékek hordozói
voltak, ez megjelent a gondolkodásukban és az életükben is. Szeretet,
jóság, távlatlátás – mindig nagy távlatban tudtak gondolkozni, mindig
felül tudtak emelkedni önmagukon. Olyan értékrendet képviseltek, amely
nagyon-nagyon fontos mindannyiunk számára. Ez tette őket különlegessé.
Az én leginkább szeretett pápám egyébként XXIII. János. Amikor
megjelent, nagy erő sugárzott belőle felém. Jött, kinyitotta az
ablakot, majd ugyanezt folytatta II. János Pál is. Amikor
megválasztották XXIII. Jánost, igazi örömujjongás fogott el engem.
Nagyon aranyos ember volt, kedves anekdoták maradtak meg róla. Sokan
félretették gondolatban, pedig nagyon komolyan látta a jövőt,
reformálni akart. Az egyházban mindig van mit reformálni, mindig előre
kell lépnünk, a végtelen felé haladnunk. Volt Franciaországban is,
aztán áthelyezték Bulgáriába, majd a Szentlélek úgy adta, hogy velencei
pátriárka lett. Pápaként leszállt a hordszékről – inkább a kordon
mentén, az emberekhez közel haladt végig. Egy ilyen alkalommal két
fiatal lánytól pár lépésre volt, amikor egyikük azt mondta a másiknak:
de csúnya. Egyébként tényleg nem volt kifejezetten szép ember, mégis
különös szépséget árasztott magából. Mikor aztán odaért melléjük a
pápa, derűsen megjegyezte: hát, bizony, kislányok, engem nem a
szépségversenyen, hanem a konklávén választottak meg. Erre azok
teljesen elpirultak. Sok ilyen kedves történet maradt meg róla.
Odafigyelt az emberekre, megértette őket.
A mennyországban olyan értékek adódnak, amelyek a Jóistent is
jellemzik. Mert ki az Isten? Ő a szeretet, a szép, a jó, a végtelen. A
mennyország egy csodálatos, végtelen szépség. Erre teremetett bennünket
az Úr. Egyszer, kórházi beteglátogatás alkalmával egy kilencven éves
néninek fogtam a kezét, de jeleztem, nekem most mennem kell. Erre ő
mondja: ne menjen még, Lajos atya! Mondom neki, mennem kell, sokan
várnak még. Mire azt válaszolja: ne menjen, mert engem senki sem
szeret! Erre nem mondhatom neki, hogy de hát eddig, kilencven évig
szerették. Ez a példa is azt mutatja, hogy hitelesítve vagyunk a
végtelenre. Nagyon fontos, hogy alkalmassá váljunk a mennyre. Ezt
nevezzük tisztítótűznek. Az Úr már itt, a földi életünkben gondoskodik
róla, hogy elkezdjünk megtisztulni, hiszen a szenvedés valójában
egyféle katarzis. Amikor a pénzből hiába van akármennyi, már nem
érdekes, a gyönyör, hírnév nem számít, enni, inni már alig tud az
ember, akkor alkalmassá válik arra, hogy nyitott legyen a
természetfelettire. Ezért fontos, hogy ott legyünk a betegek mellett,
és próbáljuk őket ilyen irányban nyitottá tenni.
Sok idős mellett ott álltam, amikor elindultak a halálon át a menny
felé. Azt szoktam mondani ilyenkor, hogy én vagyok a lelki orvos, és
Jézus üdvözli őt. Kérje tőle, hogy legyen irgalmas és bocsássa meg a
bűneit. Ha már nem tud másként reagálni a beteg, csak egy könnycsepp
jelenik meg az arcában, vagy egy pici bólintás, vagy valami aranyos
mosoly varázsolódik az arcára, az már elég. Akkor már olyan
átalakulások mentek végbe benne, hogy Jézus megszólítását elfogadta. A
Szentírásban benne van, hogy hinni kell Isten létében és hogy Ő
Megváltó. Végső esetekben ez bőven elég. Nem látok meghalni embereket
Isten nélkül. Még azoknak is feladom a betegek szentségét, akik nem
reagálnak, mert meg vagyok győződve arról, hogy a hallás nagyon sokáig
működik. Volt egy ezzel kapcsolatos érdekes esetem. Nagyon sok intenzív
osztályt látogatok, és egyszer éppen beléptem egy szobába, ahol tíz ágy
van, a nővér máris mondja, hogy Lajos atya, most ne menjen sehova, amíg
ahhoz a beteghez nem megy, mert ő pár perc múlva meghal. Odamentem. Egy
maszk volt az orra és a szája előtt, halvány fehér volt, alig
lélegzett. Elmondtam neki az előbbieket. Közben egy műszer mutatta
valamiféle egészségügyi paraméterek összegzését, s látszott, hogy az
előbb még ötven volt, aztán negyven, most már csak harminc. Mikor
elmondtam, hogy Jézus üdvözli őt, semmi jelt nem adott. Feladtam neki a
szent kenetet, a nővér odakiáltott a nővértársának: gyere, nézd csak,
az előbb csak harmincöt volt, most már negyvenöt! Tehát az a
paraméterjelző jelezte, hogy ott, belül van még valami tevékenység,
valami megmozdult, valami kis életáram átsuhant. Nagyon nagy élmény
volt ez számomra.
Mindenkiben benne van az isteni jegy, hiszen Ő teremtett minket, a maga
képére, hasonlatosságára. Reményik Sándor úgy fogalmaz: „egy istenarc
van eltemetve bennem”. Ám ezt a szennyár elözönli. Mondja is aztán a
költő, hogy hozzatok csákányt, kapát, ásót, segítsetek, hogy a
szennyárat eltakarítsuk, és az istenarcnak legyen újra reneszánsza. Azt
látom, hogy a természetfeletti valamilyen módon mindenkit izgat. Van,
aki dühös, amikor megjelenik a lelki orvos, van, aki rögtön kérdez,
vagy legalább a fejét felkapja és odanéz. Ahol valami természetfeletti
sejtés adódik, egy jelenés vagy hasonló, akkor odaözönlenek az emberek,
mert annyira érdekel bennünket a jövő. Mert a jövőkép egy végtelen kép.
Ez a kép bennünk él, talán névtelenül, de érzékeljük. Az érzékelést
viszont eltompítják evilág rosszul értelmezett értékei és az immanens
világnézetek. Magyarországon különösen nagy a veszély, hiszen immanens
világnézet arat, közel hatvan éve. Evilág keretein belül akarnak
választ adni a lét nagy kérdéseire, hogy honnan hová, miért a bűn,
miért a szenvedés, miért a halál, van-e örök élet, egyáltalán van-e
Isten, van-e kiút, van-e megváltás. A szegény fiatalok pedig mindebből
nem kapnak megváltást. Az immanens világnézetek kirabolják az
emberekből az Istent, Jézust, a hitet, a tízparancsolatot. Borzasztóan
szabadjára engedik az egyént. Pál apostol így mondta: kettős törvényt
látok a tagjaimban – látom a jót, mégis a rosszat teszem. Ó, én
szerencsétlen, ki szabadít meg a bűn testétől? Neki is voltak
kísértései, s a test ösztöne annyira zavarta, hogy háromszor kérte az
Úrtól, hogy vegye el. De az Úr azt mondta: Pál, elég neked az én
kegyelmem. Nem vette el a kísértést, hanem kegyelmet adott. Tehát Isten
segít, de nekünk kell tudni élni a kegyelemmel.
(Forrás: Magyar Kurír)
|
|
|