|
|
|
Dr. Kerényi Lajos: Karácsony legszebb üzenete
|
Meghat, csodálkozásra indít az Atya, a Fiú és a Szentlélek karácsonyi
üzenete, amely így hangzik: s z e r e t e t!
Mert mi más indította az Atyát, hogy elküldje „szerelmetes Fiát” ebbe a
mindig lázadó, bűnös világba. „…mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát küldte, hogy mindaz,
aki hisz benne, annak örök élete legyen.”
Ezt a csodálatos gesztust annak ellenére tette, hogy ilyen kijelentések
hangzottak és hangzanak mindenfelé: Megöltük az öreg Istent, és új
isten áll a helyébe, és ez az Isten a gőgös én, az übermentsch. Az Atya
nem sértődött meg. A Fiú küldése időtlen gesztus részéről, vagyis idő
feletti: meg nem szűnő.
A Fiú nem vonakodik. Kijelenti a 39. zsoltár üzenete szerint:
Ecce venio! Atyám, örömmel megyek. Pedig isteni előretudásával világos
számára, hogy a sötétség, a bűnében „röfögő” s bűnös függéseiben
kényszeresen „vigyorgó”, a megrögzött, saját ketrecében „kérődző” ember
nem akarja befogadni. Ennek ellenére ő mégis jön, még ha istállóba
szorítják is ki. Rónay György remek írása megdöbbentően beszél erről:
BETLEHEM
Minden megíratott.
A próféták megmondtak mindent jóelőre.
De a te anyai szíved még mindig nem
hagyott föl a reménnyel.
A te szíved még mindig várt valamit.
Egy rést az örök Rendelésen,
amelyen a szeretet kiosonhat.
József már fáradt volt, ledőlt volna egy kapuboltba,
de te csak mentél házról házra, kapuról kapura,
és zörgettél és könyörögtél.
Nem magadért, hanem a Gyermekért,
hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét,
ahogy a próféták megírták.
Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel.
Hisz van-e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne férne még?
Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely?
Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva fölemelte:
„Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok, koldusok! Nem csárda ez!"
A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jó szaga.
S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét ilyenkor,
s a bölcs polgár vigyáz a házra.
|
|
|
