Nem véletlen, hogy a karácsony utáni első vasárnapon, a Szent Családot ünnepli az Egyház. Üzenet értékű, liturgikus eseménnyel állunk szemben. Maga a földre jött fiú fontosnak tartotta, hogy szilárd, Istentől megáldott családban nőjön föl, és bontakozzon emberi természete. Tanító korában pedig szentségi magaslatra emeli a családot.
   Szent Pál a Szentlélektől ihletve, így rögzíti ezen isteni intézkedést:
"Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. > Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz. < Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom." (Ef 5, 25-26. 28. 31-32.)
   A házasság, íme Istentől rendelt szentség. Az ő koreográfiájában küldetés, amely nemcsak egymás a gyermekek felé szólít, hanem az emberek felé is. Megszenteli a világot, üdvözíteni, segíteni akarja a bűnös, megtévedt emberiséget. Milyen magasztos többlet ez a csak polgári, netán élettársi kapcsolatokhoz viszonyítva! Nem kell bizonyítani, hogy melyiknek van létjogosultsága a szétzilált társadalmakban.
   A Jézus-veretű családokat segíteni kell, hogy megerősödjenek és bontakozzanak, mert ilyenben tud igazán kibontakozni a személyiség.