Mint ahogyan az özvegy szakajtójából a liszt többé nem fogyott ki Illés próféta közbenjárására, ugyanúgy soha nem fogy ki Jézus áldozati vérének engesztelő ereje sem, hiszen ő ezt a vért az egész emberiségért, minden egyes emberért ontotta. A szegény özvegy teljes anyagi csődbe jutott fiával együtt, éhhalál várt rájuk. És íme: volt számukra kiút. Napjainkban is rengeteg a hajótörött, az éhező, a kisemmizett, az állását veszített ember. Lelkileg, erkölcsileg romhalmazok tömege sír fel, árt önmagának, pszichológusokhoz kerül, pszichiátriai osztályokra. Családok sokasága esik szét. Férjek, feleségek teszik tönkre önmagukat, gyermekeiket. És nemzetünk? Igen, ez a szegény, árva magyar nemzet nagyon mélyre süllyedt. Mindezek ellenére bátran, emelt fővel kijelenthetjük és világgá kiálthatjuk: van kiút, lesz kiút. Ez a kiút nem politikai, nem gazdasági jellegű. Szabadulást, gyógyulást, lelki megújulást igényel és vár a meggyötört emberiség. A sátán uralmának és hazugságainak egyedül Jézus vére tud véget vetni.
Egy régi legenda szerint egy napon Jézus és a sátán beszélgetett. A sátán dölyfösen így szólt: meg szereztem az összes embert a földi világban. Olyan csapdát állítottam, amelynek senki nem fog tudni ellenállni. – Mit csinálsz velük? – kérdezte Jézus. – Megtanítom őket, hogy nem kell megházasodni, csak szabadon paráználkodni. A magzatokat öljék meg. Biztatom őket, hogy gyűlöljék egymást, hogy igyanak, káromkodjanak. Megtanítom őket fegyvereket készíteni és ölni. – És ha már mindezt megunod, mit teszel velük? – Megölöm őket – válaszolta a sátán. – Mit kérsz az életükért? – kérdezte Jézus. – Ugyan, ezek az emberek értéktelenek, jellemtelenek. Semmire se mégy velük. Megfogod bánni az üzletet – mondta a sátán. – Mennyit kérsz értük? – kérdezte határozottan Jézus. – A véredet kérem, az egész életedet, a könnyeidet akarom – hangzott a válasz. Jézus így szólt: Megegyeztünk! Aztán kifizette az árat...
Jézus vérének végtelen ereje az egyetlen kiút, amely által hazánkban is, a világban is, a családokban is megvalósul a várva várt újjászületés. E vér által könyörül az Isten rajtunk. Ezt azonban minden kor minden embere számára hozzáférhetővé, elérhetővé kell tenni. Íme: ez a mi feladatunk, keresztény embereké. Milyen keresztényeké? Nem a színlelő, farizeusi álkeresztényeké. Sajnos sok van belőlük. Az alázatosak tetszenek a
Jóistennek, akik mindent odaadnak, mint a két fillért perselybe dobó szegény asszony.
Fiatal, immár diplomás mérnök tanítványom pár évtizede, átérezve hazája mostoha sorsát, lemondott gyűrűs menyasszonyáról, remek állásáról, és pap lett, mint engesztelő áldozat. Budapest egyik legkiválóbb papjaként jeleníti meg a vérző Jézust sok ezer hívőnek. Egy tanárnő, kedves volt tanítványom körülbelül tizenöt éve, szülei akarata ellenére kiment Olaszországba, és belépett az egyik legszigorúbb szerzetbe, a klarissza nővérek közé. Egy szürke lapon írta nekem: Lajos atya, a magyar népért és ifjúságért, ugye, a Jóisten elfogad engem áldozatnak?
Megváltó Jézusunk! Add, hogy kezünk a te áldó kezed, nyelvünk a te igédet hirdető nyelved, szívünk a te, az emberiségért és árva, agyongyötört hazánkért dobogó szíved legyen.