És mit üzennek a temetők? Nem némák azok? Néma temető nincs. Egy komoly temetőlátogató így nyilatkozott: a sírok előtt irgalmatlan, dinamikus dolgok történnek a csendben: megjelennek ők, vádolnak, mosolyognak, sírnak. Gondolom igen sokak élményét tolmácsolom, mikor a temetők titkos üzeneteit, mint saját megtapasztalásomat közlöm. Ha az ember a lelkét is nyitott, fejlődésre képes szívét is odaviszi, és nemcsak kétségbeesve bolyong ott, letéve virágait, ima, emlékezés nélkül, észreveszi, hogy már a bejáratnál ott ragyog a boldogító történelmi esemény, Jézus feltámadásának felénk sugárzó ígérete: feltámadunk mi is. Majd a sír mellett sejtelmes üzenetek jutnak tudatunkba: Atyám házában sok lakóhely van, én ott nektek is helyet készítek. Szem nem látta, értelem elképzelni nem tudja, amit Isten ígér azoknak, akik keresik az igazságot, jóakaratúak, irgalmasok, szelídek, békességesek, zúgolódás nélkül sírnak, szenvednek; engesztelő szándékkal saját és mások bűneiért.
Néma temetők nincsenek. De vannak olyan temetőlátogatók, akiket megsüketítettek, akiknek ólmot öntöttek fülükbe felelőtlen, féligazságoktól hemzsegő ideológiák, Istent, erkölcsöket, eszményeket lefejező erőszakos és felelőtlen matadorok, megfélemlítéssel vallásos emberek ijesztgetői. Vannak, akik hitvány, önző, erkölcstelen életükkel teszik tönkre felvevő készülékeiket. Tamási Áron 1956. október 26-án így beszél róluk: "Az idők gyógyító lázában él a magyar. Éltünk vágyakozásában, az enyhület után, de szomjúságunkban itthon a hazugság italát nyújtották nekünk, a világ pedig kotyvasztott főzetekkel kábított minket. Magunk főztünk éltető italt magunknak. A kor, amelyben élünk, s melynek ablakán a jövőbe nézünk vért csordított ebbe az italba. A szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét." (Magyar fohász)
Ó, ragyogó, hangos, daloló temetők! Hallod az égi melódiákat? Már a bejáratnál elkezdődik a kétezer éves történelem hiteles üzenete: Ő feltámadt, mi is fel fogunk támadni. Aztán ott a nagy feszület, rajta a reményteljes, nagy Szenvedő! Ne félj, dalolja: a szenvedés és halál nem utolsó szó az életben. A halálisten civilizációja kétségbeesett hazugság. Lám mindenütt égnek a gyertyák, az örök fény tükrei. Ezek üzenetek a túlpartról, tőlük: Imádkozz értünk, nyerj búcsút nekünk! Tedd rendbe a lelked, az életed! Várunk! Ki üzeni? Nem ez a tört szárnyú madár, hanem az a madár, a galamb, melynek nem tört a szárnya, hiszen az éltető Szentlelket sejteti.