|
|
|
Dr. Kerényi Lajos: A világot csak szeretettel lehet felépíteni
|
Elhivatottság,
hit, szeretet és figyelem, melyek segíthetnek az emberiség problémáin.
Lajos atya élete nem volt könnyű, munkájáért sokáig üldözték, de hite
és lendülete által sokakon segített és segít ma is.
Kerényi
Lajos atyával a Szent Kereszt Plébánián találkoztam, ahol immár 35 éve
dolgozik. Munkásságával mára erős közösséget épített és még most, a 85.
életévében is aktívan foglalkozik a közösség életével, neveli és
oktatja a fiatalokat, és hetente három-négy napot kórházi betegek
látogatásával tölt.
Egy látomás, ami a papi pályára vezette
Lajos
atya 1927-ben, Almásfüzitőn született, egy gyártelepen, vasutas
családba. A telepre a szomszédos faluból járt át egy pap misét tartani.
Kilenc évesen, ministránsként egy csodában volt része. Látomásában nem
a pap jött be a kápolnába, hanem maga Jézus, aki egyenesen ránézett és
azt mondta, ma te fogsz nekem ministrálni. Ez az élmény vezette őt a
papi hivatás felé és ez segítette a háború nehéz pillanataiban is.
Tanulmányait
a tatai piaristáknál folytatta, azonban 18 évesen, az érettségi előtti
évben elvitték katonának. A frontra került és ott harcolt, míg fogságba
nem esett. Beszélgetésünk során többször hálát adott azért, hogy
ezekben az időkben nem kellett senkit sem megölnie. A Szovjetunióba
vitték egy szénbányába, ahol ő volt a 93-as számú hadifogoly. Hite még
a nyomorban sem hagyta el, néhány társával együtt többször visszalopták
a nyakukban hordott keresztet és azt viselték, a felszíni munkákon is.
Meghatva mesélte, hogyan futottak hozzájuk a szegény, beteg gyerekek a
kereszt láttán és hogyan dicsőítették Jézust. Sőt, elmesélte, hogy még
felnőttek és katonák is tettek nekik titokban hitvallást, ami az erősen
ateista környezetben rendkívül veszélyes volt. Végül vérhassal és egyéb
betegségekkel tért haza, ahol felgyógyulva újra elvégezte a gimnázium
utolsó évét és sikeresen leérettségizett. Ezután a piaristáknál végzett
summa cum laude. A tanulmányai alatt elért sikerei megerősítették
hitében és segítettek neki a háború okozta megrázkódtatások
feldolgozásában. A háborús évek tapasztalatait ma egy Ady idézettel
írja le: „Nem bírom már harcom vitézül, Megtelek Isten-szerelemmel”.
Több száz feljelentés, állandó üldözés
Miután
megkezdte papi hivatását az ávósok üldözni kezdték. Néhány évente
áthelyezték, rendszeresen feljelentették és néhányszor még a börtönt is
megjárta. Két fő bűne volt: a fiatalokkal és a betegekkel való
foglalkozás. Lajos atya azonban hamar felfedezte üldöztetésének
előnyét, az egész országot bejárva, az új helyeken mindig óriási
lendülettel vetette magát a munkába és közben megismerte azt a
rendkívüli tehetségét, ahogy a fiatalokkal tud bánni. Ez alatt az idő
alatt a hitet és az eszményeket így még több helyre eljuttathatta.
Önéletrajzi könyvének címét is ez az időszak ihlette: Adj nekem
lelkeket, Uram! A gyerekek mindenhol rajongtak érte és ő munkáját
szeretettel és szenvedéllyel végezve hitet adott nekik egy olyan
rendszerben, ahol az „ideológia” ezt nem engedte.
|
|
|
