|
|
|
Dr. Kerényi Lajos: A Fiú születése
|
„Ez hát a nap, mikor Isten elküldte egy Fiát
hogy szenvedjen értünk és megváltsa bűneink.
Kétezer éve már, hogy a jászolban született
s öt sebe lángol már az örök éjszakában.
Nem hiszek benned Jézus legártatlanabb Bárány.
Bénultan vergődnek képzeletem szárnyain.
Úgy gondolom, hogy nem vagy, és nem is voltál soha,
mégis vágyom a fényt, mit jó híred sugároz.
… Szeretném ha lennél.
Oly mélyre süllyedtünk már véres iszapban,
hogy egy gyengéd jel, egy múló ígéret is könnyen
lángra gyújthatná szabadulásunk reményét.
A táj amiben élek, s a nép melyet szeretek
mind rólad beszél némán összezárt ajakkal.
Egyazon sors kegyetlen láncait csörgetjük mind.
Egyazon álom vizén hajózunk szüntelen.
Ó Jézusom, ki nem vagy és nem is voltál soha
feléd sodornak a bánat kék hullámai."
Kassák Lajos: Karácsonyi meditáció
c. versét olvasva felsóhajtottam: Istenem! Miért e kétely? Nemcsak a
költőben. Pedig Jézus eljött. Amikor elvétetett a fejedelmi pálca
Júdától, beteljesedett a sok jövendölés kezdete a kis Istállógyereken.
Később pedig a többi jövendölés teljesedett rajta. Jézus
letagadhatatlan történelem. Óriássá nőtt a kétezer év alatt. Érdemes
arra is felfigyelni, hogy minden emberi vágy, amely kiutat sürget a
millió testi-lelki nyomorból: Jézusnál választ és kiutat talál.
Miért hát, hogy oly sokan kihagyják áldott személyét? Miért
alacsonyodik le az egyik legszentebb isteni ünnep, a Karácsony beigli
evésre, ideges, kapkodó, lélek nélküli ajándékozásra. Miért lesz a
kezdetben még szépen induló vallásosságból éjféli misés jámborkodás,
netán ott könnyezés, mikor felhangzik a Stille Nacht vagy az O
Tannenbaum? Pedig mindenki előbb-utóbb vergődve vágyódik a fény után,
mit jó híre sugároz, amint ezt fent idézett költőnk is megénekli. Mikor
lenne jó ez a Jézus? Mikor döntene mellette a sokaság? Ha könnyű
pénzszerzést, szabad szerelmet hirdetne, meg szenvedésmentességet?
Ezektől óv, mert hosszú távon mély romlás előidézői. Az nem elég, hogy
nagyon szeret, segít vinni a keresztet, meghalt és feltámadt értünk,
örök élet felé mutat utat? Egy 20 év körüli fiú valamelyik kórházban a
minap nem túl barátságosan megrendelte tőlem, a paptól igényét: hozzon
ide pénzt, nőt, meg misebort. Sajnos ez igen sok ember igénye Istentől,
Jézustól, paptól.
Ó eltorzult Karácsony-eszmény. Szegény magyar nemzet, vergődő családok,
szánalmasan kisigényű emberkék? Vajon mi lesz ez a szent éjszaka?
Vegyétek már észre végre az ünnep Gazdáját, aki a legboldogítóbb
ajándék lenne, ha ott lehetne köztetek, bennetek.
Mi kellene ahhoz, hogy a Karácsony lényege visszatérjen a fényes
karácsonyfák és ünneplések villágába? Szűz Máriát hívom meg. Rónay
György Betlehem c. versrészlete elmondja ezt nekünk. Miután
mindenhonnan kiutasították már őket, József már fáradt volt.
A te szíved még mindig várt valamit.
Egy rést az örök rendelésen,
amelyen a szeretet kiosonhat.
Betlehem bezárkózott,
szíve kővé keményedett…
Józsefnek fájt a lába és baktatott
az érthetetlen éjszakában.
Az istálló felé.
Te már tudtad, hogy nincs segítség.
Az emberek bezárták szívüket.
A Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést.
Mária mégis odaadja e szívtelen világnak a Megváltót: „Fájdalmak
emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy. Fájás nélkül
szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál, s öled végtelen távolából
meghallottad a koldus újszülött didergő zokogását.” Drága magyar
családok és vergődő szenvedők! Engedjétek már be Őt! Tiértetek jött.
Megváltani jött!
|
|
|
