|
|
Dr.
György Attila: Krisztus
Király Ünnepe
|
Miért végeznek silány munkát egyesek a
gyárban, műhelyekben? Miért
bosszankodsz, amikor kihozod autódat a szervízből? Mert,
aki
csinálta,
csak a pénz után sóvárog, de Téged
nem szeret. Ha szeretne, nem akarna
becsapni. Miért bánnak sokszor olyan kegyetlenül az
üzleti eladók? Mert
nem szeretik a vevőket. Miért növekszik a
gyermekgyilkosságok száma?
Mert hiányzik az anyai szeretet! Miért a sok
válóper, családi békétlenség?
Miért annyi öngyilkos, főleg az öregek soraiban? Mert
nem akarjuk, hogy Jézus, a szeretet király
uralkodjék rajtunk. Őt ugyanis csak szeretettel lehet
szolgálni. Új meg új csillagokat tűznek ügyes
rakétáink az égboltra, de lehullanak
eszményeink csillagai, amikért élni
érdemes. Vajon ki tanít meg minket az élet
értelmére? Ki hirdeti a világ
gúnyolódása közepette, hogy mi emberek az
örök élet jelöltjei vagyunk? Nem úgy
élnek-e nagyon sokan, mint templomunk tornyában a
galambok? Csak szaporodnak, csak piszkítanak és
gyáván menekülnek a megkonduló
harangoktól.
Mindezek megdöbbentő kérdések és
választ kérnek tőlünk. Az ember a szellem
csúcsára felkapaszkodott ember atombombát
szorongat kezében. Egyes nagyhatalmak azzal indokolják a
fegyverkezési versenyt, hogy védelmező atompajzsot
tartanak az emberek feje fölé. De kérdem én:
hol lennének nagyobb biztonságban: az atompajzs alatt,
vagy Krisztus szeretetének sugárzatában? Eddig
csak az egyház hirdette Krisztust, ma már a
veszélybe sodort életünk kiált utána.
Vakmerő hatalmunk a pusztulás szélére sodort,
rajtunk csak Jézus segíthet. Csak a szeretet ernyője
alatt fér el az egész világ. Mi
keresztények mindezt világosan látjuk.
Ezért imádkozunk és fáradozunk
azért, hogy eljöjjön, hogy mindenki
vágyakozzék Krisztus király
uralmáért.
|
|
|
