|
|
|
|
Dr.
György Attila: Krisztus
Király Ünnepe
|
KRISZTUS KIRÁLY ORSZÁGA:
IGAZSÁG ÉS ÉLET,
KEGYELEM ÉS SZENTSÉG,
IGAZSÁGOSSÁG, SZERETET ÉS BÉKE.
A
FELEJTHETETLEN KIRÁLY
A világtörténelem egyik legkegyetlenebb
hódítójáról Dzsingisz
kánról olvasom. Néhány héttel a
halála előtt bevitette magát kincstárába.
Órákon át nézegette, kezébe vette a
drágaköveket és aranyérméket.
Közben fölfedezett egy érmét, amelyet valami
király arcképe díszített. A feliratot
azonban nem tudta elolvasni. Előhívatta tehát
tudósait és rájuk bízta a
megfejtést. Mindössze annyit tudtak mondani, hogy az
ismeretlen király kb. kétezer éve uralkodott.
Mikor ezt Dzsingisz kán meghallotta elgondolkozott, majd
kijelentette: mit ér a királyok dicsősége, ha
egy-két év múltán a feledésbe
merül? Csak ez az arany maradt meg belőle...
A mai ünnepen mi keresztények olyan királyt
ünnepelünk, aki kétezer év múltán
sem lett elfelejtett ember. Hiába próbálták
kilakoltatni a halhatatlanság utcájából,
újra meg újra eltemetni. Minden látszat
ellenére ma sem hűlt ki a helye, élő
valósága milliók életének. Nem
omlott össze trónusa, nem került múzeumba
palástja és koronája. Senki el nem veheti
országát, senki sem foszhatja meg szolgáló
hatalmától. Közismert tény, hogy az
úgynevezett királyi államforma kiment a
divatból. Ha akadnak is még koronás fők, csak
árnyékhatalommal rendelkeznek. Kérdezhetné
valaki: ha ez így igaz, akkor ebben a trónokat döntő
forradalmi korszakban, miért kellett bevezetni Krisztus
király ünnepét? Talán azért tette ezt
XI.Pius pápa, hogy a válságos pillanatban
utolsó kenetet adjon a haldokló
államformának? Egyáltalán, nem
válunk nevetségessé, ha Jézus Krisztust
királyként ünnepeljük?
|
|
|
