|
|
|
|
Leszkai Zoltán: Kié a hóember?
(Moha Bácsi meséi)
|
Felkönyököltem, szétnéztem a szobában, aztán a padlóra bámultam. Követték tekintetem és mindnyájan felkiáltottak:
– Mi ez?! – a nagy berohanásban nem vették észre, hogy vízbe
toccsantak. Szobámban ugyanis egész kis tenger volt, a tengerben meg
egy-egy sziget: a lyukas fazék, a sárgarépa, a tarka papirostrombita,
fenyőtobozok, szén, piros tengeriszemek. Földigszakáll bácsi most ismét
nevetett egy nagyot, és egyszerre nyomott barackot mindkettőnk fejére:
– Látjátok, ti butuskák? Ácsorogtatok és kiáltoztatok: „enyém a
hóember!”, „nem, enyém a hóember!”; és a hóember helyett a betegség
lett mindkettőtöké.
Egy egész hétig ágyból, ablak mögül néztük a napsütéses, szép telet, és
átintegettünk egymásnak. Amikor pedig végre ismét kimehettünk, tüstént
nekiláttunk, hogy az előbbinél még szebb hóembert építsünk. Miközben
élvezettel dolgoztunk, odalépegetett hozzánk a kis Kökörcsin, és
megkérdezte:
– Ez melyikőtöké lesz? Mi lesz a neve?
Kutykurutty ezt felelte:
– A tiéd lesz, Kökörcsin. Jó?
Én meg ezt mondtam:
– Kökörcsini cimbora lesz a neve, jó?
Kökörcsin ugrált és tapsolt örömében, mi meg összenéztünk és fölényesen mosolyogva, egyszerre mondtuk:
– Milyen butuska…
|
|
|
