I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust
Nemcsak a halált vállalta értünk, hanem az elítéltetést is.
A főpap az Istenkáromlónak mondja. A nép, amelyből származott,
megtagadja, és a gyilkos Barrabást választja helyette. A római
helytartó mossa a kezét, de politikai meggondolásból mégis kimondja rá
a halálos ítéletet. Ő ártatlanságának tudatában szótlanul áll bírái
előtt. Nem sértődött, nem burkolózik gőgbe. A tömeg kiáltozásából,
Kaifás és Pilátus szavaiból az Atya akaratát igyekszik kiolvasni.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma: mindörökké. Ő állelőttem
mindenkiben, akit ártatlanul elítélnek az emberek. És én próbálok-e
függetlenedni az emberek véleményétől, ha mások megítéléséről esik szó?
Viszont igyekszem-e sértődés nélkül, szelíden fogadni ha engem
bírálnak? Keresem-e az ügyetlen, vagy bár igaztalan emberi szóban az
Atya útmutatását?
|
