|
II. JÁNOS PÁL PÁPA 2000. ÉVI JUBILEUMI KERESZTÚTJA
|
XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
,,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek'' (Lk 23, 34).
Szenvedésének csúcspontján sem feledkezik meg Krisztus az emberről,
főleg azokról nem, akik közvetlen okai szenvedéseinek. Ő tudja, hogy az
embernek minden másnál jobban szüksége van a szeretetre; szüksége van
az irgalomra, mely éppen ebben a percben árad ki a világra. ,,Bizony
mondom neked, még ma velem leszel a Pradicsomban'' (Lk 23,43). Így
válaszolt Jézus a jobbján függő latornak, amikor az kérte: ,,Jézus,
emlékezzél meg rólam, amikor eljutsz országodba'' (Lk 23,42). Új élet
ígérete ez. Íme, Krisztus szenvedésének és hamarosan bekövetkező
halálának első gyümölcse. A remény szava az ember felé.
A kereszt lábánál ott állt az Anya és mellette a tanítvány, János
evangélista. Jézus így szólt: ,,Asszony, íme a fiad!'', majd a
tanítványhoz: ,,Íme a te anyád!'' ,,És attól az órától fogva magához
vette őt a tanítvány'' (Jn 19,26-27).
A szívéhez legközelebb állóknak szóló végrendelet ez. Az Egyháznak
szóló végrendelet. A haldokló Jézus akarja, hogy Mária anyai szeretete
átölelje mindazokat, akiknek ő ad életet, az egész emberiséget.
Röviddel ezután Jézus felkiáltott: ,,Szomjazom'' (Jn 19,28). Az egész
testet égető szörnyű láz kiáltása. De ez az egyetlen szó, amely a
fizikai szenvedéséről beszél.
Ezután Jézus így szólt: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?''
(Mt 27, 46; vö. Zsolt 21, 2). - A zsoltár szavai ezek, melyet
imádkozott. Elsődleges jelentése mögött e mondat az Atyával való
bensőséges egységéről beszél. Földi életének utolsó perceiben Jézus
gondolata az Atyához fordul. A dialógus immár kizárólagosan a haldokló
Fiú és a szeretet áldozatát elfogadó Atya között zajlik.
Amikor eljött a kilencedik óra, Jézus fölkiáltott hangos szóval: ,,Beteljesedett!'' (Jn 19,30.)
Íme, a megváltás műve beteljesedett. A küldetés, amiért eljött a
földre, elérte célját. A többi az Atyára tartozik: ,,Atyám, a kezedbe
ajánlom lelkemet!'' (Lk 23,46.) E szavakkal kilehelte lelkét.
,,Akkor a templom függönye kettéhasadt...'' (Mt 27, 51). Abban a
pillanatban, amikor az új és örök szövetség főpapja belépett oda,
megnyílt a jeruzsálemi templomban a ,,szentek szentje''.
Könyörgés
Urunk, Jézus Krisztus, aki halálküzdelmedben sem maradtál közömbös az
ember sorsa iránt, és utolsó leheleteddel együtt az Atya irgalmába
ajánlottad minden idők minden emberét gyöngeségeikkel és bűneikkel
együtt, áraszd belénk és a jövendő nemzedékekbe szereteted Szentlelkét,
nehogy közömbösségünk hiábavalóvá tegye bennünk halálod gyümölcseit.
Megfeszített Jézusunk, aki Isten bölcsessége és hatalma vagy, tiéd a
tisztelet és a dicsőség mindörökké.
|
|
|