Ez a Mária-ünnep eredetileg a Szűzanya római főtemplomának - a Beta Maria Virgo ad Nives - ismertebb olasz nevén a Sancta Maria Maggiore - fölszentelési évfordulója (440). Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. Ez a bazilika valószínű a legősibb Mária-templom. A Szeged-alsóvárosi Havi (Havas) Boldogasszony-templom pedig a Mária-kultusznak talán a legkorábbi emléke hazánkban, és nyilván a legrégebbiek közé tartozik Közép-Európában is.
A Havas Boldogasszony legendája szerint a IV. században, Liberius pápa idejében (352. május 17. – 366. szeptember 24.) Rómában egy János nevű gazdag patricius és felesége elhatározták, hogy vagyonukat a Szent Szűznek ajánlják fel. Álmukban megjelent Mária, és tudtukra adta, hogy azon a helyen, amelyet a nyári forróság ellenére másnap reggel (augusztus 5-én) hó fog borítani, emeljenek templomot a tiszteletére. Ugyanezt az álmot látta Liberius pápa is. A hó az Esquilinus hegyére hullott. Itt aztán fel is épült a bazilika, amelyet a " havas" vagy "havi" jelzővel illettek.
Az V. században Szent III. Sixtus pápa (432. július 31. – 440. augusztus 18.) a templomot remek mozaik-képekkel díszíttette annak emlékére, hogy az efezusi zsinat 431-ben hittételként hirdette ki Szűz Mária istenanyai méltóságát. Az említett képek Nyugatnak és Keletnek Mária-tiszteletében való egységét voltak hivatva képviselni. Emellett III.Sixtus pápa a bazilika falába is belevésette a dogmát: “Szűz Mária Isten-anya”.
A bazilikában a főoltár alatt, kristályurnában őrzik a jászolereklyét, az újszülött Jézus betlehemi jászolának egyes részeit. A jászolereklye okán a bazilikát az ad Praesepe, vagyis a Jászolhoz melléknévvel is szokták illetni, ismert még a Római Betlehem elnevezés is.
A Sancta Maria Maggiore bazilikában a XIII. század óta egy régi Mária-kép látható, amely a karjában a gyermek Jézust tartó Szűzanyát bizánci köpenyben ábrázolja. A hagyomány szerint maga szent Lukács evangélista festette a Boldogságos Szűzről és az egyik Jeruzsálembe zarándokoló bizánci császárnő, Szent Ilona küldte a rokonának Bizáncba, ahol több másolatot is készítettek a képről. Nagy Szent Gergely pápa egy kegyetlenül pusztító pestisjárvány idején elrendelte, hogy a kegyképet körmenetben hordozzák körül a városban. Ő maga is részt vett a könyörgő processzióban. A legenda szerint, amikor a körmenet Hadrián császár hatalmas síremlékéhez érkezett, a tömeg angyalkórus énekét hallotta: Mennynek királyné asszonya, örülj szép Szűz. Innen eredne a húsvéti antifóna. Ennek a jelenésnek az emlékét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.
A kegyképről csak a jezsuiták készíthettek másolatot. Nálunk, Magyarországon a kegykép a töröktől védő jelentéssel is gazdagodott. Érthető az is, hogy a hazai pestis járványok idején számos helyen ajánlotta magát a hívő nép a Havas Boldogasszony oltalmába.
1568-ban V. Piusz pápa vette fel a Római Kalendáriumba ünnepként. Közép-Európában először Szegeden ünnepelték ezt a ferencesek – a XVII. században.