|
|
|
|
Dr.
György Attila: Merre Magyarország?
|
Nem szándékom elméleti, tudományos értekezést írni, mivel ilyesmit
gyakran olvashatunk újságjainkban. Arra sem vállalkozom, hogy bírói
vagy prófétai köntöst öltsek magamra felsőbb megbízatás nélkül. Csak
azokhoz szeretnék csatlakozni szerény írásommal, akik szeretetből
fakadó aggódással fürkészik népünk jövendőjét és holnapokra vezető
ködülte utakat. Sajnos, minden okunk megvan a félelemre. Egy kedves
barátom jegyezte meg beszélgetésünk végén: Én még sosem csalódtam a peszimizmusomban.
Széchenyi István még azt vallotta: Magyarország nem volt, hanem lesz.
Én azt mondom: Magyarország nem lesz, hanem volt. Ilyen és ezekhez
hasonló vélemények létrejöttét elszomorító tények indokolják. Mindezek
ismeretében hívők és nem hívők közösen éneklik nemzeti imádságunkat,
amelyben az Ég Urát kérjük: Hozz
reánk víg esztendőt! Nagyon rászorolunk erre a külső segítségre.
Sokan és sokféleképpen riogatják a közelgő ezredforduló kapuja
előtt várakozó emberiséget. Tagadhatatlan, hogy erre mindig találtak
okot a riogatók. Az emberiség történelmében mindig is volt annyi sötét
szín, hogy feketére festhesse jövendőjét. A levitézlett népek és
kultúrák vizsgálata mindenkit meggyőzhet, hogy legtöbbjük pusztulását
nem valami külső erőszak, hanem a belső sorvadás okozta. Egyetlen civilizáció sem rendelkezik a
megmaradás garanciájával.
A sors zivatarja mindig elsodorja azokat a népeket, amelynek elhalnak a
gyökerei, szú támadja törzsüket, gyilkos férgek lombkoronájukat. Ha
ilyen szempontból viszgáljuk az úgynevezett nyugati civilizáció és
benne a magyarság életét, minden okunk megvan a jövőnket féltő
aggodalomra. Minden elméleti fejtegetés helyett biológiai
megrokkanásunkat egy példával szemléltetném.
Jó harminc évvel ezelőtt egy Pest megyei nagyközségben vezettem
lelkigyakorlatot. A templom zsúfolásig megtelt idősekkel és
fiatalokkal. Most, harminc év múltán csaknem kizárólag az idősek
töltötték meg a padokat. Az illetékes lelkipásztor azt is elmondta,
hogy három évtized során több ezerrel csökkent a lakosság, mert több a
temetés, mint a születés. Nyilvánvaló, hogy a temetőbe vezető út
sohasem a jövőbe vezet. Közismert igazság, hogy a népek jövője nem az autók, hanem a
babakocsik számától függ.
|
|
|
