Vajon van-e jogosabb és nemesebb dicsekvés, mint amikor a szülők okos, szép, jó gyermekekkel büszkélkednek? Ugyanakkor fájó szívvel siránkoznak, ha ennek ellenkezőjét kénytelenek tapasztalni. Minden jó szülő vallja a költővel: Legyen különb a gyermek, mint apja volt! Mindezt azért említem, mert Jézus keresztelésekor minden jelenlévő a mennyei Atya dicsekvésének lehetett tanújává. Mikor ugyanis Jézus kilépett a vízből, szózat hallatszott az égből: "Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik." Erre a jelenetre, erre a szózatra azért is érdemes felfigyelnünk, mert keresztelésünk alkalmával mi is beálltunk az isteni szeretet folyamába és Jézus érdemeiért részesültünk a fogadott fiúság kegyelmében. Mennyei Atyánk fölöttünk is elismételte egykori szózatát: ez az én szeretett gyermekem, akiben kedvem telik. Történt és történik mindez azért, mert Isten bízik az emberben és a hozzánk fűződő tervei megvalósításában. Ez azonban csak akkor valósul meg, ha először szüleink, nevelőink, majd jómagunk is közreműködünk szent akaratának teljesülésében.
   Az egykori spártaiak jó katonák voltak. Egyszer hadiállapotba kerültek az athéniekkel. Ezek követséget küldtek Spártába ezzel az üzenettel: Ha városotokba érkezünk, mindent porrá és hamuvá változtatunk. A spártaiak egyetlen szóval válaszoltak: "Ha". Valahogy ez történik keresztény életünk kialakulásával is. Csak akkor élhetünk Isten tetszése szerint, ha megismerjük nekünk címzett üzenetét, szent parancsait és felhasználjuk a rendelkezésünkre bocsátott kegyelmi eszközöket. Ezért kötelezi Egyházunk a szülőket és keresztszülőket csecsemő gyermekük megkeresztelésekor későbbi vallásos nevelésre. Méltán prédikálta Vianney Szent János: "Urunk maga az igazság, szava éppoly fontos számunkra, mint a teste. Nem tudom mi a rosszabb? Ha valaki elmulasztja a szentmisét vagy távol marad a hitoktatástól. Nem látok a kettő között különbséget. A misemulasztás miatt veszendőbe mennek Urunk szenvedésének és halálának érdemei, a hitoktatás elhanyagolása által pedig szavait és Őt magát hagyjuk figyelmen kívül."
   Jézus keresztelésének ünnepén gondoljunk vissza saját keresztségünkre és vizsgáljuk meg, mennyiben váltak valóra Isten hozzánk fűzött reményei.