|
|
|
Dr. Freund Tamás: Az emberi agy és a céltalan információhabzsolás
|
Az
emberi agy tárolókapacitása gyakorlatilag végtelennek mondható. A gond
legfeljebb az előhíváskor kezdődik. Tudatalatti rekeszeinkben számtalan
információ található, ám azokhoz gyakorta képtelenek vagyunk
hozzájutni. Ha erre mégis képesek lennénk, abban az esetben az
emlékezés, továbbá az emlékezés folyamatában az új gondolatok
megszülése – ami a kreativitás lényege – sokkal egyszerűbb lenne. Az
előhívhatóság mértékét fokozni úgy lehet, hogy társítani kell belső
világunk impulzusait a külső környezeti információ csomagokhoz, azok
elsajátításakor, elraktározásakor. Belső világunk nem más, mint
érzelmeink, motivációink összessége, illetve az ezeket meghatározó,
több ezer éves kulturális örökség. Amennyiben hagyunk időt belső
világunknak arra, hogy ráüsse a maga pecsétjét a külső információ
csomagokra – illetve, ha a pecsételéshez kellően fejlett az
érzelemvilágunk –, abban az esetben leszünk igen kreatívak.
Az
agykéreg mintegy százmilliárdnyi idegsejtjének hálózataiban tárolódnak
a memórianyomok. Minden egyes neuron negyven-hatvanezer másikhoz
kapcsolódik, fogadja és továbbküldi az impulzusokat. Az emléknyom nem
más, mint az információ beleégetődése ebbe a hálózatba.
Például egy
kép szemlélése esetén aktiválódik néhány millió idegsejt a
látókéregben, amelyek a látási információ feldolgozásában éppen részt
vevő neuronok. Ezek a kódoló sejtek egymással megerősítik
kapcsolataikat, azaz a szinapszisaikat. A szinapszisok használattól
függő módon képesek megerősödni. Így hatékonyabban képesek egymást
kisütni, és ha beégetődik egy memórianyom ezekbe a hálózatokba, akkor
létrejön egy olyan mini hálózat ebből a néhány millió sejtből, melynek
tagjai előszeretettel együtt fognak a jövőben kisülni, hiszen
megerősített kapcsolatok kötik őket össze. Ez jelent egy emléknyomot.
Annál erősebbek e hálózatok, minél több érzelem kapcsolódik hozzájuk.
Azt is tudjuk, hogy ez miért van. Mi írtuk le a folyamatot, és ennek
jelentős szerepe volt az Agy-díj elnyerésében. A kódolásban részt vevő
sejteknek, hogy megerősíthessék egymással a kapcsolatukat, precízen
együtt kell működniük. Néhány milliszekundum pontossággal egyszerre
kell kisülniük. Ehhez az szükséges, hogy ezek a sejtek gátló kontroll
alatt álljanak. A folyamatban gátlósejtek is közreműködnek, ezek
hangolják össze a serkentő sejteket. A gátlás funkciója összehangolni a
sejtek kisülését, azaz ritmikusan szinkronizálni őket. De a
gátlósejteket is szinkronizálni kell, mert korlátozott számú idegsejtet
képesek csak egyszerre beidegezni. Ezt végzik a pacemaker, vagy
ritmusgeneráló sejtcsoportok, melyek érzelmekről és motivációkról
szállítanak impulzusokat, és összehangolják az agykéreg szinkronizáló
mechanizmusát. Ez jelentősen meghatározza a tanulási képességet. Ha egy
tanulási folyamat során minél több érzelmet tudunk bevetni, annál
tartósabb lesz az emléknyom. Azaz, ha egy tanár karizmatikus, akkor a
legunalmasabb dolgot is úgy képes előadni, hogy azzal élményhez
juttatja a gyerekeket. Az érzelmileg intenzív élményt sokkal tovább
elraktározzuk, mint amelyikhez nem társulnak érzelmek.
|
|
|
