|
|
|
Ferenc pápa: A keresztség fontossága
|
A szentségek az Úr gesztusai. Nem a papok vagy püspökök szolgáltatásai
vagy terjeszkedési eszközei. A keresztségnek és a többi szentségnek a
kiszolgáltatását segítő gondoskodás az egész Egyház feladata. Ha az
Egyház Urát követi, bátran és irgalmas szívvel lép ki önmagából: nem
marad magába zárkózva. Az Úr átformál mindenkit, aki hűséges hozzá, s
így az illető maga emeli fel tekintetét az Úrra. Ez a misszió, ez a
tanúságtétel. Az evangélium hirdetésekor nekünk kell a néphez mennünk,
s nem a püspökségen vagy a plébánián kell ülni és várni, hogy a nép
jöjjön hozzánk.
Így van ez a keresztségnél is. A keresztségben való részesülést a
lehető legegyszerűbbé kell tenni, elkerülve így a farizeusi magatartást
és minden olyan feltételt, ami csak növeli a kereszténységtől való
elfordulást. „Már az is az isteni kegyelem gyümölcse”, ha valaki a
keresztséget maga vagy gyermekei számára kéri.
A gyermek nem felelős a szülei házassági állapotáért. Aztán gyakran a
gyermekek keresztsége a szülők számára is egy új kezdetet jelent.
Gyakran az is megtörténik, hogy a szülők, akik nem kötöttek templomban
házasságot, maguk kérik, hogy házasságkötés céljából oltár elé
járulhassanak.
Senki sem gondolja, hogy nélkülözni kell a katekézist, hogy nem kell a
gyermeket bérmálásra és elsőáldozásra felkészíteni. De mindig úgy kell
az emberekre tekintenünk, ahogyan vannak, s meglátni, mi az, ami
számukra a legszükségesebb. A szentségek az emberek életét szolgálják,
úgy, ahogy vannak. Ezek a személyek, jóllehet nem folytatnak sok
eszmefuttatást, mégis a hitérzékük (sensus fidei) segítségével képesek
megragadni a szentségek valóságát, nemegyszer még világosabban is, mint
ahogyan
azt a szakemberek teszik. Mondok erre egy példát.
Éppen néhány nappal ezelőtt kereszteltem meg egy egyedülálló asszony
hét gyermekét. Szegény özvegyről van szó, aki házvezetőnő, és két
különböző férfitól voltak a gyermekei. Tavaly találkoztam vele először,
Szent Kajetán ünnepén. Így fordult hozzám: atya, én halálos bűnben
vagyok, hét gyermekem van és sohasem kereszteltettem meg egyiket sem.
Azért történt ez, mert nem volt arra pénze, hogy a keresztszülők
messziről odautazzanak, s hogy az ünnepséget megfizesse. Mindig
keményen kellett dolgoznia. Javasoltam neki, hogy találkozzunk, s
beszéljük meg a dolgot. Telefonon értekeztünk, majd eljött hozzám, s
elmondta, hogy nem sikerült soha megtalálnia az összes keresztszülőt és
egybegyűjtenie őket. Végül ezt mondtam neki: végezzük el az egészet
csak két keresztszülővel, akik a többieket is képviselik. Mindannyian
eljöttek hozzám és egy rövid oktatás után megkereszteltem a gyermekeket
az érsekség kápolnájában.
|
|
|
