Keresztelő János, a mai adventi vasárnap főszereplője megdöbbentette
elszürkült, bűnökben vergődő kortársait, felkiáltójel volt a pusztában.
Nagyszerű szellemi felkészültségével, bizarr megjelenésével és az
eljövendő Megváltó iránti hallatlan szeretetével a Jordán mellé
vonzotta a katonákat, a háziasszonyokat, a munkásokat, sőt, a ravasz
farizeusokat és az írástudókat is. Ott olyan tanítást adott, amely ma
is időszerű.
Fő mondanivalója az volt: Emberek, térjetek meg
bűneitekből! Szabaduljatok meg közönséges, durva lelkületetektől, mert
már megérkezett a megígért Megváltó, aki kivág és tűzre vet minden fát,
ami nem terem gyümölcsöt
(vö. Mt, 3, 10). Mi is
szegődjünk hallgatói közé és emelkedjünk ki kisszerű, romlásnak induló
életünkből!
Reményik Sándor erdélyi költő gyönyörűen énekel arról az
istenarcról, amelyet mindenki ott hordoz lelke legmélyén, hiszen Isten
a maga képére teremtett minket. Sajnos, ezt az istenarcot a világ
szennyárja eltakarja. A szennyárt, a bűnöket el kell takarítanunk, a
veszedelmes függéseket fel kell számolnunk.
Tartsatok bűnbánatot!
- dübörög a Keresztelő szava. Ma így mondaná: Menjetek el a
megtisztulás helyére, a gyóntatószékbe, ahol Isten irgalma rátok
mosolyog.
Kerényi Lajos atya
