|
|
|
|
Don
Bosco: Pénzt vagy életet!
|
"Egy pap mindig pap marad - mondogatta Don Bosco - és ennek tükröződnie
kell minden szavában bármilyen helyzetbe kerül. A szeme előtt mindig az
üdvösségnek kell lebegnie, és nem engedheti meg magának, hogy aki hozzá
fordul, jó szó nélkül bocsássa el." A szavakat pedig a tettek
igazolják.
Don Bosco abban az időben gyakran járt haza Becchibe, hogy meglátogassa
testvéreit. Egy alkalommal félreeső dűlőutat választott, ahol este egy
ismeretlen állta az útját: "Pénzt vagy életet!" - kiáltott. Don Bosco
megtorpant, szemébe nézett, majd így szólt:
- Türelem...
- Mi az, hogy türelem?!... Ide a pénzt, vagy meghal!
- Nincs pénzem, ami téged illet. Ami az életemet illeti azt Istentől kaptam, és csakis Ő veheti el tőlem.
Bár az útonállónak sapka volt a szemébe húzva, Don Bosco Antonio
Coltesét vélte felismerni benne, akivel még a torinói börtönben
találkozott, és pár napja sikerült szabadulnia, éppen a szent
közbenjárására. Ő ekkor csendesen a nevén szólította:
- Nahát, nahát Antonio! Hát te még ezt az aljas mesterséget űzöd? Így tartod meg az ígéreted, amit nekem tettél Torinóban?
A szerencsétlen felismerte Don Boscót és hebegni kezdett:
- Jaj, Don Bosco! Bocsásson meg! Nem ismertem fel... Bocsánatát kérem!
- Ennyi nem elég, drága Antonióm; életmódot kell változtatnod.
- Megígérem!
- Nem, nem elég ez sem; ebben a pillanatban el kell kezdened, mondjuk gyónással.
- Hát legyen... meggyónok.
- Azonnal?
- Ha így akarja... de nem vagyok felkészülve.
- Én foglak felkészíteni téged, de te ígérd meg az Úristennek, hogy végleg szakítasz ezzel a gyalázatos életformával.
- Megígérem neki.
Don Bosco belekarolt, az út szélére vonta őt, majd ott letérdeltette. A
gazfickó pedig meggyónt, az igazi bűnbánat minden jelével. A szent
akkor emlékérmet ajándékozott neki, és azt a kevéske pénzét, ami volt
nála. Másnap közösen elmentek Torinóba, ahol Don Bosco tisztességes
állást szerzett neki, így végül jó kereszténnyé és erényes családapává
vált.
|
|
|
