|
|
|
|
Boldog-Szent Mór, a pécsi püspök
|
A
hagyomány szerint magyar szülők gyermeke, Szent Márton hegyén, a mai
Pannonhalmán volt diák István király uralkodása idején. Bencés
szerzetes, akit a fegyelem megtartása miatt komoly próbára tett István
király. 1036-tól pécsi püspök. Az 1046-ban történt lázadás alkalmával
(amikor Gellért püspök több társával vértanúságot szenvedett) nem
történt bántódása.
Egyike volt annak a három püspöknek, akik Endrét Székesfehérváron
megkoronázták. 1055-ben tanúként aláírta a nevezetes Tihanyi
alapítólevelet, mellyel I.Endre újabb bencés apátságot hívott életre.
Ő az első magyar származású bencés a pannonhalmi monostorban, egyben az
első magyar író, aki (latinul) megírja Szent István, Szent Imre,
valamint a két zoborhegyi bencés remete, Szent Benedek és Szent András életrajzát. A mű
átdolgozva maradt ránk.
1070-ben halt meg. Tiszteletét a Szentszék 1848. július 22-én
hivatalosan is megállapította, és IX. Piusz pápa bullában jóváhagyta.
Ebben említi, hogy boldognak és szentnek is nevezték az évszázadok
folyamán. A Martyrologium Romanum 2002. évi kiadása szentnek nevezi,
ezért a "szent" jelzőt használjuk a magyar kalendáriumban is.
|
|
|
