|
|
Az első
magyar királyné: Boldog Gizella
|
980 körül látta meg a napvilágot Henrik bajor
herceg és Gizella burgundiai hercegnő leányaként.
Szent Wolfgang bencés szerzetes gondos nevelésének
eredményeként szerzetesnőnek készült a női
bencések kolostorába. Szent Adalbert püspök
hatására viszont elfogadta Géza fejedelem fia
számára történő
lánykérését, mivel így egy
egész nép megtérésében lehetett
Isten eszköze. 996-ban eskették össze
Istvánnal, szent életű első királyunkkal.
Veszprémben aztán buzgón vetette magát
hivatása teljesítésébe. Szent István
alapító társa volt többek között a
veszprémi székesegyháznak, a
veszprémvölgyi, az esztergomi és a
somlyóvásárhelyi apácakolostoroknak
és az óbudai Szent Péter és Szent
Pál főtemplomnak.
Az ország templomait egyházi felszerelésekkel
látta el. Magyar és bajor udvarhölgyeivel, valamint
a veszprémi zárda apácáival
miseruhákat varrtak az országban alapított
templomok számára. Koppány elleni csatához
Szent György és Szent Márton képeivel
díszített zászlókat készített
István számára. A magyar koronázó
palást is az ő keze munkája.
Szent Istvánnak és Boldog Gizellának két
gyermeke is született: Ottó és Imre. Csak Szent Imre
herceg élte meg a felnőttkort, de egy vadkanvadászat
során korán meghalt.
Fia és férje halála után udvari hatalmi
harcok során beszámíthatatlanság
ürügyével megfosztották javaitól. Aba
Sámuel halála után visszatért
Bajorországba és Passauban belépett a
bencés nővérek kolostorába. Két évre
a belépése után apátnő lett. Ebből az
időből maradt fent az úgynevezett Gizella-kereszt, amelyet
Münchenben őriznek. A niedernburgi templomban helyezték
örök nyugalomra 1059-ben. Itt található
sírja búcsújáróhely. Boldoggá
avatására 1975-ig várni kellett.
|
|
|
