|
|
|
|
Nagypénteki vértanú: Boldog Apor Vilmos
|
Boldog Apor Vilmos Apor Vilmos vértanú püspök, és Győrben 1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Boldog Altorjai báró Apor Vilmos neves erdélyi arisztokrata család
sarja 1892. február 29-én Segesváron született. A kalocsai jezsuitáknál
tanult, majd 1915. augusztus 24-én Nagyváradon pappá szentelték. Gyulai
plébánosként 26 évesen nagy tekintélyre tett szert, amikor a román
katonák túszszedő akciója során elfogott gyulai polgárok ügyében
eredményesen járt közben, és kieszközölte szabadon bocsátásukat. 1941.
február 24-én, 49 éves korában Gyulán szentelték püspökké, március 2-án
ünnepélyes keretek között vonult be Győrbe. Püspöki jelmondata: A
kereszt erősíti a szelídet, szelídíti az erőset. A papjainak küldött
intelmeiben a következőket mondta:
„...Szeretni annyit is tesz, mint
megbocsátani. A személyes ellenségnek is, az Egyház ellenségének is, a
közéleti ellenfélnek is; mert Krisztus papja nem lehet haragtartó,
megbocsát, nem egyszer-kétszer, hanem hetvenszer hétszer, vagyis mindig
újra, csak lássa a javulásnak némi jelét. De ezt a javulást is
előmozdítja a szeretet, és a békülésre való őszinte készség, mely a jó
pásztor minden szavából és minden tettéből sugárzik. Minél tovább él a
pap magasztos hivatalában, annál jobban kell kifejlődnie a szeretet
szellemében. Mert a szeretet a lélek megérését jelenti. A lélek végső
kifejlődése tehát a szeretet. Így éljünk, így haljunk, mint Krisztus
igaz papjai. Így érdemeljük meg, hogy egykor magunk tapasztaljuk, túl a
sírnak sötét kapuján az apostol által hangoztatott szent igazságot: „a
prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik”,
de „a szeretet soha meg nem szűnik” ott, ahol színről-színre láthatjuk
Istent, aki maga a Szeretet.”
Apor
püspök nem csupán kívánalomként fogalmazta meg, hanem saját életében
tökéletesen meg is valósította a jó pásztornak ezen tulajdonságait.
Rendszeresen látogatta birtokát, és odafigyelt az uradalom
alkalmazottaira, cselédjeire, idénymunkásaira. Amikor kocsija befordult
az udvaron, a családok köréje gyűltek, és hangos örömmel köszöntötték.
A közvetlenség, kedvesség, ami lényének sajátsága volt, megfogta az
emberek szívét. A püspök mindenét megosztotta a szegényekkel, ha
szükségét érezte, saját ruháját, cipőjét is az elesetteknek adta.
Győrben a nincstelenek körében rendkívüli népszerűségnek örvendett,
akik ragaszkodó szeretettel viseltettek iránta.
Serédi Jusztinián bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent
Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére
kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével
foglalkozott. A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után
felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek
mellett. Keményen bírálta és ostorozta a fennálló rendet, személyesen
kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel
szemben.
Március 28-án a szovjet csapatok elérték Győrt, és megkezdődtek a
harcok. A következő napok folyamán az orosz katonák mind sűrűbben
látogatták a Püspökvár pincéjét, ahol menekültek (nők, gyermekek,
idősek) százainak nyújtott menedéket Vilmos püspök. Egy kis málenkij
robotra invitálták a pincében lévő hölgyeket, amit mindenki tudott,
hogy mit jelentet. A helyzet egyre veszélyesebbnek mutatkozott. A
püspök nagypéntek délután nyíltan fölszólította a jelen lévő férfiakat,
hogy legyenek segítségére, ha erélyesen kell föllépnie.
|
|
|
