|
Böjte Csaba: Hol van az öröm forrása?
|
Lelke
mélyén az ember el nem múló örömre vágyik. Amikor ennek forrását
keresi, Valakire talál. Ha ez a Valaki ember, akkor valamiért
rendszerint csalódik. Ha tovább keres, Krisztusra találhat, mint Szent
Pál, és sokan mások.
Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden
Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden -
minden Isten ajándéka.
Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket,
mindent. Végül is, lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi
televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket. De milyen szép,
hogy Isten irántunk való túláradó szeretetében, megajándékozott a
színek világával.
És gondoltál az ízekre? Végül is lehetne csupán két - háromféle íz: -
"saláta és retek, osszátok be!" - mondhatta volna az Isten. Ha te
elmész valahova látogatóba, és ott hatfogásos ebéddel várnak, az egyet
jelent azzal, hogy fontos vagy nekik, szeretnek téged. A mi Urunk
Istenünk, hányféle gyümölccsel, zöldséggel, ízzel fogadott
születésedkor? Nincs az autónál vaníliás meg kakaós üzemanyag, egyetlen
fajta üzemanyag van, és az autó milyen jól megvan vele! Túláradó
szeretetében elhalmoz a Teremtőnk ajándékaival, azt akarja, hogy jól
érezzük magunkat ezen a földön. Maga a lét is ajándék szeretetből!
Aztán ott vagy te magad: Csodáld meg a kezedet, ahogy fogsz, vagy
simogatsz, ahogy kenyeret szelsz, írsz, vagy keményen dolgozol. Kezed,
Isten szép ajándéka. A lábad, melyen jársz, szaladsz, futballozol, és
úszni is tudsz vele, ajándék, ingyen kaptad. A szíved! Egyik
gyermekemnek születési rendellenessége volt az egyik
szívbillentyűjével. A sikeres műtét két és félmillió forintba került.
Az én szívem, mind a négy billentyű, szépen csendben dolgozik
negyvenhét éve, csak a négy billentyű tíz millió forint. Ajándék,
semmit sem adtam érte.
Olyan jó dolog azt tudni, hogy amikor még meg sem születtél, akkor
Isten kiválasztott egy lányt vagy egy fiút, és elkezdte formálni,
alakítani, szépíteni, hogy neked adja, ajándékba. Igazából Isten
teremthette volna valamennyiünket ugyanarra a kaptafára. Vagy
csinálhatott volna 2-4 kaptafát: egy szőkét, egy barnát, egy feketét.
Minek komplikálni? De minden ember más. Mindenki a maga módján
egyetlen, és csodaszép. Isten így látta jónak, nagylelkűségében, legyen
áldott az Ő jósága. A bőség gazdagsága!
|
|
|