Az
Egyház szent liturgiája Virágvasárnappal kezdi a Szent Háromnap
ünneplését. Az ősi keresztény ünnepek nem csupán egy-egy hitigazságot
ünnepelnek, hanem az üdvösségtörténet eseményeinek kimeríthetetlen
gazdagságú világába vezetnek be bennünket. Különösen is igaz ez
Virágvasárnapra, melynek tartalma szédületesen gazdag, végtelenül
összetett, és mégis isteni módon egyszerű.
Virágvasárnap a passió éneklésével elővételezése az Úr szenvedésének,
de a húsvéti győzelem ragyogásának is az ünnepi bevonulással és a
Hozsanna éneklésével. De Virágvasárnap nemcsak Nagypéntek és Húsvét
titkát előlegezi, hanem a Mennybemenetelét és Pünkösdét is. Ez a
szegényes, mégis dicsőséges bevonulás már azt is ünnepli, hogy a mi
Urunk győzött a halálon, és ebből a világból emberi testével-lelkével
bevonult az Atya dicsőségébe, hogy az örök kapukon át minket is a
mennyei Atya házába vezessen. A mai nap túláradó örömében pedig már
jelen van a pünkösdi Lélek, a szeretet teljessége, akit a megdicsőült
Úr küldött első ajándékul a híveknek.
Ezen a napon megtanuljuk újra átlépni a Szentegyház küszöbét, úgy,
ahogy kell: a megváltás mélységes hitével, az örök életnek és a test
dicsőséges feltámadásának szilárd reményével s a Szentlélek által
szívünkbe árasztott mennyei szeretettel. Az Egyház kapuja ugyanis az
utolsó ítélet, a dicsőséges feltámadás és az örök élet kapuja.
Ennek fényében bűnbánatot kell tartanunk: Hányszor léptük át a templom
áldott küszöbét unalommal, üres és hideg szívvel; hányszor beszéltünk
az Egyházról hálátlanul és szeretetlenül! Irgalmazz nekünk, megváltó
Királyunk, Jézus, és szent Egyházad földi és égi kapuját ne zárd be
előttünk!
|