|
|
Az alázatos királylány
Árpádházi Szent
Margit
|
Margit tíz éves korában került át az
új kolostorba a Margit-szigetre. Tizenkét évesen,
1254-ben letette az esküt. Életének vezérelve
három egyszerű szabály köré
épült: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem
utálni, senkit meg nem ítélni. Ezen elveit
tetteiben is megélte, ezt a korabeli Szent Margit Legenda is
feljegyezte:
„És mennyével felülmúl vala mindeneket
nemességgel, annyéval inkább erőlködik vala
magát megalázni ez nemességes szent szűz, magyeri
királnak nemes leánya. Hetet tart vala az konyhán,
főz vala az szororoknak, fazekat mos vala, tálakat mos vala, az
halakat megfaragja (lepikkelyezi) nagy hidegségnek
idején, úgyhogy az nagy jeges víznek
hidegségétől ez gyenge szűznek az ő kezének bőre
meghasadoz vala és a vér kijő vala az ő kezéből,
és némikoron bekötik vala az ő kezét az ő
nagy fájdalmáért. Az konyhát megsepri,
fárd hord vala hátán, vizet merét vala
és ő maga az konyhára viszi vala.
Éjjel fölkel és úgy hallgatja vala, ha
valamely szoror nyög, és hozzámegyen,
megkérdezi. Némelyeknek bort hevít,
némelyeknek ruhát melegít, és odateszi, hol
az betegnek fájdalma vala. Ha kedég valamely az szororok
közül meghal vala, tehát ez szent szűz mindaddig el
nem megyen az meghalt szorornak testétől, mígnem
eltemettetik vala. Hanem az holttestnél imádkozik,
és oly igen nagyon siratja, nagyobban hogynem mintha őneki testi
atyjafia volt volna.”
Margit számára magától értetődő volt
a szabályok szigorú megtartása, a kemény
önsanyargatás, s a legnyomorúságosabb,
utálatot gerjesztő betegek szolgálatában
való hősies kitartás. Nagyon gyorsan és
erélyesen leszoktatta nővértársait arról,
hogy benne bármi módon is a királylányt
tiszteljék. Egy szolgáló, akit csodával
határos módon mentett meg a fulladástól, a
szentté avatási akták szerint így
tanúskodott: ,,Margit jó és szent volt,
mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt,
mint mi, szolgálóleányok.'' A legalacsonyabb rendű
munkát is szívesen végezte, és a
legrosszabb ruhákban járt. Ruháit maradék
rongyokból foltozta és nem élt a királyi
pompa kecsegtető lehetőségével. A Szent Margit Legenda
erről így emlékezik meg:
„Esmég ez szent szűz vala mindenben
szegénységnek szeretője és megtartója
és igen szeret élni vala szegénységben.
Őneki ruhája, kápája vala igen ő és
megszakadozott, és foltos vala. És némikoron ez
szent szűz az sárból veszen ki posztódarabokat,
és azzal foltozza vala meg köntösét,
kápáját.”
|
|
|
