|
|
|
|
Püspök és egyháztanító: Aranyszájú Szent János
|
Antióchiában született,
akit özvegy édesanyja nagy gondossággal nevelt. Tőle nyerte vallási
műveltségét és a kultúrában való jártasságát. Tizennyolc éves korában
keresztelkedett meg, majd a hegyekbe vonult a remeték közé, azonban
megromlott egészségi állapota miatt vissza kellett térnie
szülővárosába. Itt az öreg Meletius püspök (380/381) diakónussá szentelte, és az igehirdetésben volt segítségére püspökének. Ekkor vált híres szónokká, aki korának erkölcsi visszáságait keményen bírálta.
A kiváló papot 397-ben választották Konstantinnápoly püspökévé.
Szigorúsága miatt sokat szenvedett a császári udvar miatt, majd később
az ellene fordított zsinat száműzetésbe küldte. Ott halt meg 407-ben.
Az "Aranyszájú" melléknevet kiváló szónoklatai és igehirdetése miatt
érdemelte ki. Az Eucharisztia doktorának is nevezik az Úr testéről és
véréről szóló csodálatos tanítása miatt. Az ő nevét viseli a keleti
egyház egyik anaforája, eucharisztikus imádsága. Az egyik imája:
"Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat
és tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre
vonatkozóan, hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán
intézed tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz,
a buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés
nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel
hallgassam, és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran
megvalósítsam!"
|
|
|
