|
|
DR.
GYÖRGY ATTILA: ADVENT
|
Ebben az egyensúlyát vesztett világban szól
hozzánk Keresztelő János, hogy életünk
útirányának megváltoztatására
bírjon. Igen érdekes körülménye
tevékenyéségnek, hogy hallgatóit a
pusztába hívja. Nem Jeruzsálemben, nem a
bűnös városokban prédikál, hanem a
pusztában. Vajon miért teszi ezt? Figyelmeztetni akarja
az embereket: Ha Istenhez akartok
térni, ha az üdvösség útjára
kívántok lépni, akkor sok mindenről le kell
mondanotok. A városokban az utak és utcák
meghatározzák menetirányunkat. Ezzel szemben a
pusztában mindenki utat választhat. Így
vélekedhetett Keresztelő János, és ezért is
hívta a pusztába hallgatóit.
Azt is tudjuk, hogy a puszta a csend birodalma. Mint ilyen, alkalmas
arra, hogy magunkba szálljunk és meghalljuk a csend
közegében megszólaló Isten szavát.
Gondolj egy koncertre, ahol a karmester felemeli
pálcáját. A zenekar és a
közönség feszült csendben várakozik. Ugyan
ki élvezhetné a muzsikát megfelelő csend
nélkül? Ehhez hasonlóan mondhatjuk, hogy Isten
szavának elhallgatásunk is egyengeti útját.
Szent Ambrus írja: "Az
ördög szereti a lármát, Isten szereti a
csendet."
Csendben születnek a nagy művek, a nagy gondolatok. Csendben
növekszik az élet édesanyák testében.
Csendben bontják ki az erdők a lombok tengerét.
Teremtsünk hát mi is csendet ebben az adventi időben, hogy
Isten igéjének hallgatása nyomán a
megismert igazság útján, egyre szaporább
léptekkel zarándokoljunk a földi és az
örök karácsony felé.
|
|
|
