A mi Urunk egy napon megjelent Paola Marescanak, a nápolyi Sziénai Szent Katalin kolostor alapítójának, és két értékes edényt mutatott neki e szavak kíséretében: „Az arany edényben őrzöm szentségi áldozástokat, az ezüstben a lelkieket.”

A lelki áldozás haszna

Mivel ez a gyakorlat titokban marad, mások nem láthatják, nem áll fönn az érvényesülési vágynak vagy önmutogatásnak veszélye. Azonkívül, mivel a lelki áldozást napjában többször is gyakorolhatjuk – szemben a szentségi áldozással, melyet naponta csak egyszer végezhetünk – nincs szükség áldozás előtti böjtölésre sem.
A már említett pozitív hatásokon túl e gyakorlat, ha szokássá válik, természetfeletti örömet és a mi Urunk iránti gyengéd odaadást eredményez; megőrzi a buzgóságot, segíti az összeszedettséget, tisztítja a szívet, elszakítja a földi dolgoktól, megkönnyíti az életet az Istennel való egyesülésben, és felkészíti a lelket, hogy – ahogy Petrus Faber mondta – a szentségi áldozást gyümölcsözőbben fogadja.
A lelki áldozásnak bármely formájával részleges búcsú nyerhető.

A szentek tanácsai

Avilai Nagy Szent Teréz: „Leányaim, ha részt vesztek a szentmisén anélkül, hogy áldoznátok, gondoskodjatok róla, hogy lelkileg áldozzatok, és összeszedettek legyetek. Ez a gyakorlat nagyon előnyös, és megsokszorozza szereteteket Isten iránt.”
Szalézi Szent Ferenc: „Ha a szentmise alatt nem áldozhatol, áldozzál legalább lelkileg, miközben Urunk éltet adó testével erős hitbeli vágyódás által egyesülsz.”
Liguori Szent Alfonz: „Gondoskodjatok róla, hogy ezt a lelki áldozást gyakorta végrehajtsátok, ima közben, az Oltáriszentség látogatásakor, és különösen minden misén, melyen részt vesztek (és amikor nem tudtok részt venni misén). Mikor a pap áldozik, lelkileg áldozzatok ti is. Gyakoroljátok a hit aktusát azzal, hogy szilárdan hiszitek, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van ebben a szentségben. És gyakoroljátok a szeretet aktusát összekötve bűneitek megbánásával, azután a vágy aktusát, mellyel Jézust meghívjátok, hogy lelketekbe betérjen, hogy ezáltal egészen a tietek legyen. Végezetül adjatok hálát Neki, mintha már meg is kaptátok volna Őt.”