|
|
A jószívű
püspök
Szent Miklós
|
A városban hamarosan híre ment Miklós
jószívűségének, hiába is titkolta
jótetteit. Mikor aztán meghalt Myra
városának püspöke, egyhangúan
Miklóst választották utódjául. Igaz,
hogy ekkorra már minden vagyonát szétosztotta, de
aki szeret, az mindig tud adni. Így volt Miklós
püspök is. Ha valakit igazságtalanul bántottak,
a
jóságos püspök azonnal a
segítségére sietett. Előfordult, hogy az
utolsó pillanatban érkezett, midőn a hóhér
fölemelte kardját, hogy kivégezzen egy
ártatlanul elítélt embert.
Történt az egyik esztendőben, hogy a nagy
szárazság következtében rossz volt a
termés. Nem volt kenyér, sírtak a gyerekek
és velük együtt az édesanyák. A nagy
éhínségben mindenki szeretett
püspökéhez fordult segítségért.
Sajnos, az ő éléskamrája is üres volt,
együtt éhezett híveivel. Miklós
püspök Isten segítségét kérte,
hogy szerencsésen megérkezzenek a
Rómából jövő, gabonát
szállító hajók. Naponta kiment
híveivel a tengerpartra és ott imádkoztak:
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Egyszer csak egy
éles szemű ifjú fölkiált: Hajók tűntek
föl a láthatáron! A hajók egyre
közeledtek és az emberek arca fölragyogott.
Örömük azonban nem tartott sokáig. Az ég
hirtelen beborult és hatalmas vihar kerekedett. Félő
volt, hogy a hajók elmerülnek a hullámokban. A
kétségbeesés tetőpontjára hágott.
Csak Miklós püspök őrizte meg nyugalmát.
Letérdelt a viharban és imádságra
buzdította híveit. Jézus
segítségét kérte, aki isteni
hatalmával egykor lecsillapította a háborgó
tengert. Állhatatos imádságuk nem maradt
eredménytelen. A vihar elült és a hajók
szerencsésen partot értek.
|
|
|
